Mi van itt?!
A blog tartalmáról
A blog keletkezéséről
Előzetes
Mi van itt?
Szeretettel üdvözlöm a látogatókat! Elöljáróban bemutatnám a blogot, majd magam is bemutatkoznék. Miket talál itt az érdeklődő látogató?
Elsősorban a 19. század végétől a
20. század 60-as, 70-es évtizedéig létrejött budapesti telepeket: nyomortelepek,
bódételepek, szegénytelepek, szükséglakástelepek, kislakásos telepek, kertvárosi
telepek, munkás- és tisztviselőtelepek, MÁV és egyéb vállalati telepek
sorát kerületenként és lehetőleg építési idejük sorrendjében. E telepek közül
nem kevés mára már megszűnt, de többségük ma is megtalálható, felkereshető,
lakóik sok-sok érdekes régi és új, privát és köztörténetről tudnak mesélni.
A blog tematikája azonban ennél
valamivel bővebb.
Mivel az adott korban a
nyomortelepek létrejötte és a szükséglakástelepek hatósági létesítése szorosan
egybefonódott a városban hajléktalanként élő emberek lakhatásával, ezért a 2.
világháború előtti – lehetőleg minden – hajléktalan menhely is helyet
kapott itt (sőt, a korabeli melegedők is, melyek szintén az éjszakai
alvást szolgálták, ha csak egy-egy széken, vagy fapadon is).
Csak néhány példa kedvéért megtalálhatóak
a blogon olyan, egykor megépült, de mára már erősen leromlott, slumosodó, zártudvaros
bérházak is, melyek szintén a kispénzű városi polgárok számára épültek (Óbudán,
Újpesten, Józsefvárosban, Kőbányán, Erzsébetvárosban…) – valóban csak
egyet-egyet felvillantva, sokszor éppen a lebontásuk - a megérkező
városrehabilitáció - előtti-közbeni pillanatokból.
És még ennél is visszafogottabban
szerepeltetek egy-két ún. újlakótelepet, vagy éppen lakóparkot,
melyek a 20. század utolsó harmadában, a 21. század elején épültek közhatalmi,
vagy magánpiaci beruházásként Budapesten. Az ezekkel foglalkozó írások, vagy
akárcsak hosszú listájuk szétfeszítené e blog jelenlegi kereteit, úgyhogy
pillanatnyilag csupán utalok rájuk (ITT).
Magyarul, a blog tematikája
némileg konfúznak tűnhet, talán az is (bár én tudom, hogy itt csupán a
különböző jellegzetes nagyvárosi „szegregációs mintázatokról” van szó,
bárhova is keveredünk ezeken az oldalakon).
A blog tartalmáról
Minden itt szereplő telepről, épületről készült egy ún. adatlap, melyen – a forrásoktól függően – néhány alapinformáció található (az építés éve, ideje, az építtető szervezet, kiknek épült, a telep típusa, a lakások, épületek főbb jellemzői, s milyen forrásból tudjuk mindezt).
Az adatlapokon szereplő források rövidítéseinek a feloldása:
BLX - Budapest Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.
Gyáni - Gyáni Gábor: Bérkaszárnya és nyomortelep, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1992.
Győri
- Győri György: A
budapesti MÁVAG története, Népszava Könyvkiadó, 1953.
Hegyesi
- Hegyesi Gábor
adatközlése az újpesti Tanács Szociálpolitikai és Lakásügyi Osztályának és a VÁTI adatainak a fölhasználásával, 1974.
KÉ
- Körner Zsuzsa:
A telepszerű lakásépítés története Magyarországon 1850-1945. Terc Kft. Budapest,
2004.
K - Kabdebó Gyula:
Budapest Székesfőváros kislakás és iskola építkezései. A Magyar Építőművészet
külön füzete, Pátria Irodalmi Vállalat, Budapest, 1913. december.
O
- Orczy Gyula:
Előtanulmányok és tervek a főváros építési programjához. „Jókai” Könyvnyomda
Intézet, Budapest, 1910.
Sch
- Schuler Dezső:
Hatósági és társadalmi embervédelem Budapesten, Statisztikai közlemények, 90.
kötet, Budapest, 1939.
szf - A székesfőváros szociális lakáspolitikája 1940., Székesfőváros Társadalompolitikai Ügyosztálya, Budapest, 1940.
T - térkép
valamint saját helyszíni információgyűjtés.
Az adatlapokat kiegészíti egy-egy iker-légifelvétel a helyszínről: 1944-ből (a Magyar Királyi Légierő felvétele) és a jelenből, mely a MAPIRE, a FORTEPAN, az ARCANUM és társaik kiváló közös szakmai munkájának köszönhető. Ezekre kattintva megtekinthető a helyszín közelebbről is és a tágabb környezet is, jól láthatóak a változások, sokszor a mára már megszűnt lakóházak, gyárak (ha 1944-ben még éppen megvoltak).
Ha találtam a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumában régi Filmhíradó részletet a helyszínről, akkor az is megnézhető itt egy kattintással.
Ha valamikor az elmúlt évtizedek során magam is készítettem fényképfelvételeket a területen, akkor ezek is egy kattintással megtekinthetőek itt.
Ezeken a vizuális információkon kívül csak olykor fűztem – szándékom szerint informatív, tanulságos – szövegeket, linkeket a helyszínekhez. Ezek részben bővíthetőek, részben a mai internetes világban ki-ki az érdeklődésének megfelelő irányban maga is utánakereshet, ha kedvet kap hozzá.
A szövegrészletek jelentős része az ARCANUM folyamatosan bővülő adatbázisában található, így az ezekhez való hozzáféréshez regisztrálni szükséges.
Talán meglepi az olvasót, hogy minden kerületi oldal végén ott találja a városrész ún. Integrált Településfejlesztési Stratégiáját (ITS). E dokumentumok azért is kaptak itt helyet – azon túl, hogy ezzel a múlt mellett a tervezett/megálmodott jövőbe is bepillanthatunk -, mert sokszor nagyon is szakszerű és körültekintő információk találhatóak e dokumentumok helyzetfeltáró részében az oldalon szereplő településrészekről, szomszédságokról, azok kialakulásának, majd átalakulásának a folyamatairól.
Nem is beszélve az ún. Településképi Arculati Kézikönyvekről (TAK), mely elkészítését szintén jogszabály írja elő a települések, önkormányzatok számára. Ezek is elérhetőek a kerületi oldalak végén, mert okosan eligazító térképekkel, fényképekkel többnyire igen szakszerű leírását adják a sajátos, különböző beépítési módot képviselő településrészeknek, s egyben jól összefoglalják a megvédendő értékeket, az élhető környezet kialakítására irányuló törekvéseket, előírásokat.
Szintén az alaposabb érdeklődők, Budapest-szerelmesek számára lehet élvezetes és hasznos a Régi térképek gyűjtemény, melyben 1758-tól 1985-ig közel 50 térkép található a városról. Az oldalon lévő egyes térképekre kattintva megtaláljuk a térképek igencsak nagyfelbontású változatát, s ezek igazán nagyon izgalmas időutazáshoz, böngészéshez nyújtanak lehetőséget. (Már megtalálásuk is izgalmas volt, végül a Facebookon bukkantam e gyűjtésre a Budapest régi képeken oldalon, s ha jól értem, e nagy felbontás Schlagmüller Gábornak köszönhető.)
Az már csak egy további függőség, hogy a város klinkertéglás épületein felfedezhető személyes kis vésetek megörökítéseként készült képeim gyűjteményét is elhelyeztem itt (TÉGLÁK), némi magyarázkodással és azért az ennél is bővebb gyűjtemények linkjeivel.
Általában nem fényképezőgéppel járom a várost, s nem is a fotózás céljából. Inkább szeretem leolvasni a házakról, az apró részletekről az üzenetet: kik, miért, kiknek építették azt, ami látható, kik, hogyan éltek, s élnek a látható falak mögött. Igen, én is azok közé tartozom, akik inkább bemennek egy-egy nyitott kapun az udvarra, vagy a lépcsőházba, s miután túlesünk a "Mit keres itt?!" obligát kérdésen, bárkivel nagyon szívesen elbeszélgetek a környékről, a szomszédságról, a saját életéről, a múlt és jelen fájdalmairól és szépségeiről.
Professzióm szerint is számtalan magnós, majd legépelt interjút készítettem minderről, melyek ma is megvannak – nos, ezek már nem kerültek föl erre a blogra, ehhez még egy igen nagy levegővételre lenne szükség.
De ez már átvezet a személyes bemutatkozáshoz.
A blog keletkezéséről
Ahogy az e blog oldalsávjában is látható, van egy honlapom, melyen a különböző munkáim során keletkezett rettentően sok dokumentum közül a közérdeklődésre számot tarthatóak egy részét próbálom közzé tenni. Ennek a honlapnak az egyik fülén csak egy jelzés található pillanatnyilag, arról, hogy készül(get) egy Olvasókönyv a szegényügy – lakásügy – hajléktalanügy fővárosi történetéről. Nos, az a helyzet (vagy a kiinduló helyzet), hogy ezt a blogot ennek a készülő Olvasókönyvnek a mellékleteként kezdtem el összeállítani. Persze csak magát a blogot, mert a rajta lévő – általam feltett – anyagok már nagyon-nagyon rég óta gyűlnek. Erről írok is a honlapom egyik Jegyzetlapján így:
&
„A „Közgázon”, a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetemen 1974 és 1979 között számos nagyon
érdekes (szabadon választható) proszemináriumon vettem részt (Berend T.
Iván, Pécsi Vera, Bertalan László, Szalai Sándor és még
sorolhatnám). A Népgazdaság Tervező-elemző szakon egyre inkább a
gazdaságföldrajz, a területi tervezés, majd a település- és
városszociológia felé orientálódtam. Ebben kiváló partnerem, szerintem igazi
tutorom volt – a nálam csak néhány évvel idősebb – Ladányi János (Szelényi
Iván tanítványa), aki az éppen csak megtűrt, kicsike
városszociológiai tanszéki csoporton belül tartott szabadon választható
városszociológiai szemináriumokat. (Szelényi Iván ekkor
már emigrációban élt, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című
könyv kéziratának külföldre juttatása miatt letartóztatták, 1975-ben
kiutasították. Előtte azonban olyan – általa írt, vagy szerkesztett kötetei
jelentek meg, mint A lakóhely mint közösség (Nemes Ferenccel, 1967), Az új lakótelepek problémái (Konrád Györggyel, 1969), A
szocialista városok és a szociológia (1971), Társadalmi
szervezés és szociológia (1973), Városszociológia (1973)
– számomra ezek ebben az időszakban abszolút alapművek voltak.)
A különféle félévi záródolgozatok mellett,
negyedévesen írtam a Budapest társadalmi-demográfiai
szerkezetének változásai (1960-1970) c. TDK
(tudományos diákköri) dolgozatomat, melyben a KSH két népszámlálásának
nyilvánosan hozzáférhető alkerületi, városrendezési körzetek szerinti adatai
alapján próbáltam – az említett városszociológiai olvasmányok alapján –
elemezni Budapest ökológiai struktúráját, a különböző társadalmi csoportok
térbeli elhelyezkedésének főbb sajátosságait és ennek összefüggéseit többek
között a lakásépítéssel, ingatlangazdálkodással, lakáskiutalási rendszerrel.
Közben (szintén 1978-ban) egy – számomra
meghökkentően jónak számító – adatbázisra leltem, nevezetesen az akkori BUVÁTI (Budapesti
Városépítési Tervező Intézet) felméréseinek dossziéira. Ez a tervező intézet
akkor már tíz éve(!) készített kérdőíves szociológiai adatfelvételeket a város
különböző területein, elsősorban a városrehabilitációk (bontások), a majdani új
lakásépítések (lakótelep-építések) előkészítése érdekében. Ennek lényege
számomra az volt, hogy e felmérések hihetetlen gazdag adatokat gyűjtöttek össze
a vizsgált területek lakosságáról és lakásviszonyaikról – viszont lényegében
semennyire nem voltak fölhasználva, elemezve összehasonlító területi szempontból. (Úgyhogy én 1978 forró nyarának egy részét azzal töltöttem, hogy
reggelente megjelentem a BUVÁTI-ban – melynek némileg vaskalapos kutatási
csoportvezetője, Szűcs István ezt rezignáltan tolerálta
-, s kézzel kiírtam a magam készítette táblázatokba a különböző BUVÁTI-s
adatfelvételek adatainak tömegét. Amúgy itt ismerkedtem meg Hegedűs
Józseffel és több nagyszerű munkatárssal is. Közben magam is
bekapcsolódtam az éppen folyó belső-erzsébetvárosi adatfelvételbe, mely a már
akkor, tehát 1978-ban tervezett rehabilitációt volt hivatva előkészíteni.
Rendkívül izgalmas munka volt házról-házra végigjárni az összes lakást és
minden családdal kitölteni a megadott kérdőívet.) Hasonlóan izgalmas feladat
volt a már akkor tervbe vett óbudai szanálás-városrehabilitáció területét
házról-házra végigjárni, s a lakókról, lakásokról egyenként adatlapot felvenni,
amúgy kicsit interjúzni. Külön izgalmakat jelentett itt az ún. Mocsáros terület
kutatása, ahol akkoriban még lókupec cigányok tanyái voltak...
Erre a BUVÁTI-s adatállományra támaszkodva írtam meg
a Városszerkezet és a társadalmi
csoportok térbeli elhelyezkedése (Okok és következmények) – Budapest példáján c.
TDK dolgozatomat, mellyel 1979-ben országos első helyezést értem el.
Ugyanez lett 1979-es diploma dolgozatom is
(az akkori technikának megfelelően, kézzel készített táblázataim és
kézzel szépen szinezett térképeim sorával).
Konzulenseim Ladányi János és Hegedűs József voltak.
Néhány év múlva, 1982-ben ennek felhasználásával készült a Budapesti városrészek társadalma c. publikációm a – Magyar Bálint szerkesztette - Medvetánc,1982/4-1983/1. számában (rengeteg sajtóhibával, ami miatt kénytelen voltam apellálni a szerkesztőségnél...), majd sok év múlva az általam szerkesztett A város, a város társadalma, életforma-csoportok. Társadalomismereti szöveggyűjtemény (Budapest, 1996., Wesley János Főiskola) kötetben ugyanezen a címen publikáltam az eredeti tanulmányt felhasználva, de jelentősen átalakítva, lerövidítve.
Közben – már nem tudom milyen feladatként, talán
valamilyen félévi záródolgozatként(?) – elemeztem Budapest különböző
területeinek munkaerő-piaci mozgásait is az A munkaerő és a munkahelyek
struktúrájának változásai Budapesten 1960 és 1976 között (Segédtanulmány) címmel,
ismét a KSH rendelkezésre álló adatai alapján.
De ami ennél sokkal izgalmasabb számomra, hogy lényegében az egyetem elvégzésével egy időben, 1979-ben – munkát-pénzt keresgélve – részt vehettem a Népművelési Intézet ún. Újpest-kutatásában, melyet Berkovits György vezetett. (A Népművelési Intézetet akkoriban Vitányi Iván vezette, volt népi kollégista, s egy kisebb alternatív szociológiai intézetként működött, részben szakított az addigi hagyományokkal, s a falusi népi kultúra kutatása, értékőrzése mellett nyitott a városi kultúra tanulmányozása felé is. Vitányi bedolgozóként olyan „alternatív” fiataloknak is munkát, egzisztenciát biztosított, akiket máshol nemigen alkalmaztak volna (Berkovits György, Józsa Péter, Forgács Péter, Havas Gábor, Solt Ottília, Kozák Gyula, Mátyus Aliz, Csalog Zsolt és a sort folytathatnám. Lásd erről: Kultúra - közösség - társadalom).
Az Újpest-kutatás keretében először egy hagyományos
vállalati kolónia, a Pamutház történetét
és belső társadalmát vizsgáltam. Ehhez egy „frappáns” eszközt fabrikáltam: egy
olyan adatlapot, mely
A4-es formátumban tartalmazott minden kérdést a feltétlenül megkérdezendő
„kemény adatokról”, a válaszokat egy A4-es kockás füzetben rögzítettem, s ezen
kívül magnóval rögzítettem a beszélgetéseket – bármilyen szituációra,
körülményre, testhelyzetre fölkészülve. Lakásról-lakásra jártam, mindenkivel
hosszabb-rövidebb beszélgetést folytattam, már csak azért is, mert kiderült,
hogy az idők folyamán egy rendkívül figyelemre méltó rokoni hálózat alakult
ki a szociológiai értelemben zárt gyári telepen.
Itt is és egy másik újpesti telepen, a Mátyás téri városi házakban is az elkészült interjúkat rögtön elkészültük után legépeltem – lényegében ezek után az interjúk és az ún. kutatási jelentés után fizetett Berkovits, a kutatásvezető. Rettentő izgalmas munka volt, nagyon tetszett, nagyon-nagyon sokat tanultam belőle a városról, a történelemről, az emberekről… (Igen meglepett például, amikor az újpesti munkások és „egyszerű emberek” egyszerre csak maguktól elkezdtek mesélni 56’-ról, úgyhogy aztán ennek külön időt szántam, később külön összeállítást is készítettem ezekből az 56’-os történetekből Sorsforduló címmel, ami azonban kézirat maradt.)
De az Újpest-kutatáson kívül is, különböző
kutatásokhoz kapcsolódva – főleg tanárom, Ladányi
János ösztönzésére,
majd Solt Ottília Tripolisz-kutatásához kapcsolódva (erről
másik Jegyzetlapon) -
egyfolytában jártam a városi (szegény)telepeket, sorozatban készítettem a
hosszú magnós interjúkat, kutatva a területi szegregáció hétköznapi
megjelenési, szerveződési formáit. (Csanádi Gábor és Ladányi János közös,
a pestlőrinci ún. Állami lakótelep szanálásával foglalkozó kutatásához
pl. Solt Ottíliát, az ún. Kemény-iskola egyik
kutatóját kérték, hogy a kutatásban részt vevő kérdezők (egyikük voltam magam
is) felkészítése érdekében írjon tanulmányt a szociológiai interjúkészítés
technikájáról, módszertani problémáiról (Ottília maga is kérdezőként
közreműködött a kutatásban). Így született az Interjúzni muszáj című
írás.)
A telepkutatások egyik összefoglalója megjelenhetett a
Népművelési, majd Művelődéskutató Intézet által kiadott (Andor Mihály szerkesztette) Kultúra
és Közösség periodikában Szegregáció egy budapesti telepen címmel 1980-ban,
illetve Telepek Újpesten címmel 1982-ben.
(Utóbbi az ún. Újpest kötetben jelent meg, Demszky
Gábor A léc alatt című
– az újpesti koldusokról, csövesekről szóló – írásával együtt. Ez csak azért
„érdekes”, mert akkor én még a „csövesekkel” egyáltalán nem foglalkoztam, Demszkyt
még nem ismertem, s nem is sejtettem, hogy majd tíz év múlva – igencsak egészen
más körülmények között – együtt fogunk dolgozni mintegy 12 éven keresztül….,
amúgy hasonló témákon, csak éppen kicsit sem társadalomkutatókként.)”
&
Ennyit az előtörténetről. Az ezután következők lenyomata
egy egész honlapot tölt meg. S miközben
– a család mellett – a honlapon megjelenő sok minden töltötte ki életemet,
aközben a város-szerelem, a város, a város társadalma és a városi telepek történetének
a böngészése, a helyszínek bejárása, az ott élő emberekkel történő
beszélgetések megmaradtak, fennmaradtak szabadidős hobbinak. Így, ez a blog
ennek a hobbinak is a lenyomata.
Ma már - a világháló jóvoltából is – számos magángyűjtés, magántörténet kerülhet napvilágra, köztük Budapest szerelmeseinek történetei is. Ez a blog szeretne erre is nyitott lenni. Lehet hozzá csatlakozni! Lehet kiegészíteni! Lehet korrigálni, javítani! És persze lehet csak úgy, szórakozásból böngészni!
